K(iller)-POP 7.rész - Áruló testvér?

7.rész

Áruló testvér?

* Kim *

Ma GD-nek Daesung-nak és nekem ki kell derítenünk egy K.O.L.E.R. ügynök személy azonosságát.

- Hé, amúgy ti ismeritek ezt a Glóriát? – kérdeztem a fiúkat.

- Igen, egyszer már találkoztunk vele, nem túl erős, de nem szabad alá becsülni. – válaszolt Daesung.

- Hm, értem.

Néma csendben mentünk tovább, amikor egy folyosóhoz érkeztünk.

- Valaki jön! – jelzett nekünk GD.

Mind elbújtunk a szellőzőben. Nagyon szűk volt a hely. Utálom a kis helyeket, alig fértünk el. Daesung ment előttem és véletlenül megrúgta a kezem. A csuklóm iszonyatosan elkezdett fájni.

- Ne haragudj. – kért bocsánatot.

- Semmi baj. – mosolyogtam rá.

Pár métert mentünk még tovább, ekkor beszélgetést hallottunk lentről. Két fekete maszkos fickó beszélgetésének lehettünk fül tanúi.

- Azt akarod, hogy rakjuk ki a csapatból?

- Csak a terhünkre van.

- De, ezt akkor sem tehetjük, mihez fog kezdeni?

- Az már nem a mi dolgunk, ne foglalkozz vele!

- Hogy mondhatod ezt? Ő is a csapatunk tagja!

- Már nem. És nem akarok róla többet hallani!

- Akkor sem ha- várj, mi volt ez a zaj

Észre vettek minket, gyorsan elkezdtünk kúszni a szellőzőben. Pár percen belül ők is fent voltak. egyik előttünk, másik mögöttünk. Kénytelenek voltunk lemászni, hisz a szellőzőben nem tudunk bunyózni.

- Mióta voltatok a szellőzőben? – kérdezte az egyik.

- Ne nézz már olyan hülyének, hogy majd megmondjuk. – flegmázott GD.

- Végül is mindegy, ebből a szobából úgysem juttok ki élve. – vigyorgott.

- Tia, mi lefoglaljuk őket, te menj előre. Amint végeztünk megyünk mi is. – adta ki az utasítást GD.

Elindultam egy sötét folyosó felé. Annyira utálok egyedül sétálni a sötétben, mindig kiráz a hideg.

Mi ez a fény? Egy fény gránát? Basszus, nem látok semmit. Hirtelen valaki elkapta a csuklóm. Felszisszentem a fájdalomtól.

- Lássuk csak, ki vagy te? Ó, szóval Midnightia. – vigyorgott.

- Ki vagy te? – kérdeztem ijedten.

- Nero vagyok szia. – mosolygott.

Szúrós szemekkel néztem rá.

- Úgy láttam mintha fájna a csuklód. – elkezdett húzni maga felé.

Nem kiálthatok, mert azzal elismerném a vereségem, pedig nagyon fáj. Végre elengedett.

- Meg kéne nézetned egy dokival nem? – mosolygott.

- Mit érdekel az téged? – válaszoltam neki flegmán.

- Csak egy javaslat volt.

- Öhm…miért nem támadtál rám? – érdeklődtem.

- Nem szeretek lányok ellen harcolni, főleg ha meg vannak sérülve.

Nem tudom most mihez kéne kezdenem. Tovább engedni valószínűleg úgysem fog, beszélgetni meg nincs időm.

- Min gondolkozol ennyire? – kérdezte.

- Nem rád tartozik. – válaszoltam.

- Jól van, nem kell ilyen harapósnak lenni. – mondta csodálkozva.

GD és Daesung rohant felénk.

- Mégis mit művelsz Tia? Nem a küldetést kéne végre hajtanod? – kérdezte mérgesen GD.

- Te vagy a híres Kobra igaz? – kérdezte mosolyogva Nero GD-től.

- És te ki vagy? – kérdezett vissza GD.

- Nero vagyok. – mutatkozott be.

- Erre nincs időnk, átengedsz magadtól, vagy jussak át erőből? – kérdezte GD.

- Próbálkozni lehet, mindig is szerettem nyerni. – mondta bizakodva Nero.

- Nyerni? Na azt te ma nem fogsz. – röhögött GD, majd elkezdett Nero felé rohanni.

Daesung-al mi mentünk tovább a folyosón. Kíváncsi vagyok melyikük fog nyerni. Remélem GD-nek nem esik baja.

- Nyugi biztosan GD fog nyerni. – nyugtatott Daesung.

Gondolom feltűnt neki, hogy éppen nagyon koncentrálok. Válaszképp csak mosolyogtam rá. Még mindig nagyon féltem attól, mi lesz ha nem GD fog nyerni. Még sosem történt ilyen, de mégsem tudom ezt kiverni a fejemből, nagyon rossz elő érzetem van. Pár méterrel arrébb a folyosó ketté ágazott.

- Külön kéne válnunk. – mondta Daesung.

- Rendben. – vágtam rá, holott nagyon reméltem, hogy ez nem fog megtörténni. E-egyedül, egy sötét folyosón… még a gondolatától is kiráz a hideg. De, erőt kell vennem magamon, meg kell mutatnom a többieknek, hogy számíthatnak rám. Nem támaszkodhatok rájuk, hisz nem lesznek mindig mellettem amikor bajban leszek. Egyedül kell megoldanom. Elkezdtem futni, hátha hamarabb vége a folyosónak. Ez addig tűnt jó ötletnek, ameddig el nem fáradtam. A folyosó végéig sétáltam, ahol találtam egy ajtót. Nem hallottam semmit kintről, így gondoltam bekukkantok, hátha van bent valami érdekes. Nagyon kevés fény volt a szobában, alig láttam valamit, de ennek köszönhetően engem sem láttak meg. Nem tudom pontosan hányan lehettek bent, de elég sokan voltak. Valami tervről beszéltek, sajnos csak szó foszlányokat hallottam, így nem tudtam összerakni, hogy milyen terv lehet.

- Akkor ezt fogjuk csinálni. – mondta egy ismerős hang.

Ez a bátyám hangja volt… Nem, az lehetetlen. Mit keresne ő itt? Talán elárult minket? De, hisz ezer éve ismerem, sosem tenne ilyet. Vagy talán mégis? Kezdtem elbizonytalanodni. Ajaj, jön valaki. El kell bújnom. Pont időben huh. Vissza megyek a többiekhez. Nem tudom, szóljak e nekik erről vagy sem? Nem vagyok biztos benne, hogy ő volt. Ki kell derítenem…

K(iller)-POP 6.rész - "Hősök"

6.rész

"Hősök"

2044.06.14

* Nicole *

Ma este egy egyszerű küldetésben lesz részem. Kim-mel GD-vel és Daesung-al kell kideríteni valamit. Én csak azért megyek, hogy fedezzem őket. A lépcsőn ültem mikor GD megállt mögöttem.

- Ha lehet ne hátráltass te se és Kim se. – flegmázott.

- Ném lészünk a térhére Mr. Tökéj vagyok, és fenn hordom az orrom uraság. – grimaszoltam.

- Én kész vagyok, indulhatunk. – jött oda hozzánk Kim.

- Pöpec. – álltam fel majd hátradobtam a hajam bele GD képébe.

- Daesung kint vár minket. – mondtam majd elindultam az ajtó felé. A többiek követtek.

Akikkel szembe kellett néznünk az Kei, Nero és a bandája. Sok sötét sikátoron áthaladva egy pár lámpával kivilágított hatalmas téren lyukadtunk ki. Egymásra néztünk Kim-mel majd óvatosan elindultuk a tér felé. Már a tér közepénél jártunk mikor nem bírtam tovább hogy ne szólaljak meg.

- Amúgy szerintem ez egy- és 4 álruhás férfiugrott elénk. Gyorsan hátrébb léptem a többiekkel együtt. Egy darabig néztük az ellenfeleinket majd befejeztem a mondatom – csapda.

- Köszönjük Mrs. Nyílvánvaló kapitány. – mondta GD.

- Ble.- nyújtottam ki neki a nyelvem mire ő csak megforgatta a szemeit.

- Nem érünk rá itt tökölni. – mérgelődött GD.

- Menjetek, majd én feltartom őket. – ajánlottam fel.

- Ez a minimum. – mondta majd elindult az alakok felé. Átverekedte magát rajtuk majd Kim és Daesung is követte.

- Ne halj meg! – kiáltott vissza nekem Kim.

- Nem szokásom. – válaszoltam neki miközben elmosolyodtam. Az egyik alak utánuk akart futni, de gyorsan odaszaladtam és hátulról leszúrtam. A többi alak felém indult. Heves harc vette kezdetét. 3 az egy ellen. A harc közben arra törekedtem, hogy el tudjam olvasni a karjukon lévő szalagot.
A legelső, amit el tudtam olvasni az Nero volt. Aztán Kei és végül Leo. Sosem találkoztam eddig még velük. Leo-t lendületből „gyengeponton” rúgtam majd a két oldalról felém közeledő srác elől elugrottam. Leguggoltam majd az egyik térdemet a földre tettem és kifújtam magam. Már kezdtem elfáradni. A 3 srác is elég szaporán vette a levegőt.

- Egész jól bírod. – szólalt meg Kei. – Mi a neved?

Azt hittem a pofám leszakad. Három az egy ellenes küzdelemben és meg tudtam lesni, hogy hogy hívják őket de ők nem?! Pancserek…

- AnGoryel. – válaszoltam.

- Még nem hallottam rólad.

Vállat vontam. Most mit mondjak erre?

- Sajnos meg kell, hogy öljünk. – mondta Nero majd elővette a pisztolyát és rám szegezte. Felálltam és kétségbeesetten gondolkodni kezdtem, hogy most mit csináljak. Mikor már feladtam, és elfogadtam, hogy végem, valaki oldalról nekem jött. A pisztoly elsült. Hallottam a hangját, tehát nem talált el. A földön feküdtem és valaki felettem támaszkodott.

- Jól vagy? – érdeklődött.

- Mi van? – válaszoltam miközben a fejemet fogtam. – Ki vagy te? – kérdeztem nyűgösen.

- Örültek a többiek a pendrive-nak?

Kikerekedtek a szemeim. Elkaptam a kezem az arcomról majd ránéztem. Kacsintott egyet majd leszállt rólam és elindult Nero-ék felé. Felálltam és csak csodálkozva néztem ahogy harcol.

- Light, mögötted! – kiáltottam oda neki.

- Nem! – válaszolt mikor rám nézett.

- Heh? – grimaszoltam miközben értetlenkedtem. Mi az hogy „nem”?

- Te mögötted!

Gyorsan abba hagytam a grimaszolást és megfordultam. Abban a pillanatban egy pisztolyt tartottak a fejemhez. Az az alak volt az akit leszúrtam. Azt hittem sikerült megölnöm…

- Itt a vége. – mondta majd nagy durranást hallottam, mire becsuktam a szemem. Félve kinyitottam. Az előttem álló alak összeesett. Végig néztem, ahogy a földre zuhan, majd újra magam elé néztem. Köpni, nyelni nem tudtam.

- Te?! – kiáltottam. Lovelace állt velem szembe egy pisztollyal a kezében.

- Szívesen.

- Miért tetted? – nyögtem ki végül miután homlokon csaptam magam, hogy észhez térjek.

- Most komolyan itt hagytak téged 4 ilyen gyilkossal? – kérdezte miközben elindult felém.

- Nem hagytak itt, én döntöttem úgy maradok. Ez a feladatom, ezért jöttem.

- Én vigyáznék rád. – állt meg előttem, majd egészen közel hajolt hozzám. – csak egy szavadba kerül.

- Tudok vigyázni magamra. – mondtam végül miután elmerengtem a szemein.

- Igen az feltűnt. – mondta majd elsétált mellettem, és beszállt a mögöttünk folyó harcba. Egy darabig csak ámulva néztem őket aztán visszatértem a valóságba, mikor a 3 srác elmenekült.

- Te mit keresel itt? – lökte arrébb Light Lovelace-t.

- Csak erre jártam. – tárta szét a kezeit Lovelace.

Gyorsan odasiettem hozzájuk majd magam sem tudom miért de Lovelace mellkasára tettem a kezem és ránéztem Light-ra.

- És te? Te mit keresel itt?

- Csak erre jártam. – vágta rá egyből, olyan komolyan, hogy majdnem elhittem.

- Ne lopd a hazugságom! – förmedt rá Lovelace.

- Ch… na én lépek. – fordult meg Light.

- Köszönöm! – vettem erőt magamon és mondtam ki végül, mire megállt.

- Nincs mit megköszönnöd. Mondom, csak erre jártam. – válaszolt majd eltűnt a sötétben. Sóhajtottam egyet majd éreztem, hogy valaki hátulról megölel.

- Én elfogadnék ám valamit köszönetképpen. – mondta Lovelace.

- Te nem kapsz. – mosolyodtam el.

- Miért?! – háborodott fel Lovelace.

- Mert ha Ő nem ment meg már neked sem lett volna kit. -  néztem rá vigyorogva.

- Tudtam, hogy meg fog menteni azért nem tettem én. – vont vállat.

- Jó kifogás. – néztem megint magam elé.

- De ettől függetlenül én vagyok a hősöd. – mondta elégedetten majd fejét az enyémnek döntötte. Hirtelen azon kaptam magam, hogy mint egy nyálas pár jobbra ballra dőlünk ölelgetjük egymást. Felébredtem, majd gyorsan levettem magamról a karjait, megfordultam és elé álltam.

- M-m-m-mit művelünk?! – dadogtam miközben teljesen zavarba voltam.

- Ugyan már… - forgatta meg a szemeit Lovelace majd közeledni kezdett felém. Gyorsan elővettem a pisztolyom majd rászegeztem.

- Ne gyere közelebb! – szóltam rá, mire ő megállt.

- Úgysem tudod megtenni. – jelentette ki.

- Teszel egy próbát? – fenyegettem.

- Jézusom… - fordította oldalra a fejét és ámuldozott. Én is odanéztem, hogy mi történt, de nem láttam semmit. Mire visszanéztem Lovelace nem volt sehol…

K(iller)-POP 5.rész - Mindennapok

5.rész

Mindennapok 

2044.05.20

- Reggel –

* Kim *

A Bigbang-nek egész nap fotózása volt, én pedig rohangálhattam jobbra-balra a ruhákkal. Nem egyszerű dolog 5 ember igényét kielégíteni viszonylag rövid időn belül. A B.A.P.-nak és az MBLAQ-nek is ma volt a fotózása. Rengeteg ember volt ott. Szerencsére minden banda kapott saját öltözőt, szóval nem volt gond. Ameddig a B.A.P.-t fotózták, legalább a fiúknak volt idejük egy kicsit pihenni, láttam rajtuk, hogy nagyon fáradtak. Nem is csodálom a tegnap este után. Mindenki falkapta a fejét, mikor valaki kopogott. Vajon ki lehet az? Ennyi idő alatt nem készülhettek el a fotók.

     -        Gyere. – invitáltam be a látogatónkat.

Dara lépett be az ajtón.

     -        Sziasztok. – köszönt hatalmas vigyorral az arcán.

     -        Szia. – köszöntek vissza a többiek.

Dara oda sétált GD-hez és mézes mázos hangon kérdezte tőle.

     -        Mikor végzel? Nem megyünk el vacsorázni?

GD válaszként csak mosolygott és bólintott.

Nagyon utálom ezt a csajt, össze vissza vonaglik, a srácok meg lesik minden szavát.

Nálam akkor telt be a pohár, amikor bele ült GD ölébe és a hajával kezdett játszani. Felálltam és elindultam az ajtó felé.

     -        Hová mész Kim? – érdeklődött Taeyang.

     -        Csak sétálok egyet. – válaszoltam.

     -        De hát hamarosan mi következünk, szükség lesz rád. – mondta TOP.

     -        Vissza érek, nyugi. – mosolyogtam.

Elmentem sétálni és azon gondolkoztam, hogy vajon GD miért jár egy ilyen pláza cicával? Nagyon nem illenek össze. Vagy csak a féltékenység beszél belőlem? Igazából mindegy is, sok mindent úgysem tudok tenni ellene, inkább meg kéne próbálnom elfogadni.

Mikor vissza értem Dara még mindig a stúdióban volt. Mikor a Bigbang fotózása következett, vittem a ruhákat a fiúknak és felhelyeztem rájuk a kiegészítőket. Mikor GD-hez értem egy vinnyogó hang szólalt meg mögöttem.

     -        Hozzá ne érj a pasimhoz! Foglalt. – hordta fent az orrát Dara.

     -        Talán szeretnéd te felöltöztetni? Ez a munkám IQ fighter. – szóltam vissza flegmán.

     -        Ne kötekedj velem, tudod egyáltalán, hogy ki vagyok én? – vinnyogott  tovább.

     -        Sajnos igen. – mormoltam az orrom alatt.

     -        Hagyjátok abba ennek semmi értelme. Mért nem tudtok normálisan kijönni egymással? – szólt ránk TOP.

     -        Topie, láttad, hogy a pasimat fogdossa? – vinnyogott.

     -        Hát ez hülye…- mondtam.

 A hátunk mögött mindenki elkezdett röhögni. Seungri és Daesung egymást támogatták nevetés közben, míg Taeyang a falnak támaszkodva kuncogott.

    -        Nevessetek csak… - duzzogott Dara.

    -        Nem kezdhetnénk el végre? – duzzogott GD, majd kikapta a kezemből a nyakláncot és felvette.

Mindenki abba hagyta a nevetést, és végre elkészültek. Csak tudnám, hogy hol van Nicole. Mindig képes lemaradni a legviccesebb jelenetekről és a végén még ő van megsértődve.

* Nicole *

A plafont bámultam. Nem volt kedvem felkelni. Végig a tegnap estén gondolkoztam és újra meg újra lejátszottam a fejembe a jelenetet.

 Light neki nyomott falnak. Miután Kim elment valahogy kiszabadultam a szorításából és verekedni kezdtünk. Nehezemre esett tartani vele a lépést. Gyors volt, erős és kiszámíthatatlan. Néhány helyen még most is fáj ahol megütött nem is kicsit. Aztán hátulról lefogott és a karjával egyre erősebben nyomta a torkom. Próbáltam elvenni onnan a karját, de nem voltam hozzá elég erős. Aztán hirtelen elengedtem én meg gyorsan tettem előre pár lépést majd lehajoltam és köhögni kezdtem. Azt hittem megfulladok. Mikor ránéztem miközben köhögtem, kissé lepetten állt és bámult. Felé indultam, hogy megüssem, de elkaptam a kezem. Csak álltunk egymással szembe, majd lassan elengedett és odahajolt hozzám.

- Téged ismerlek. – suttogta a fülembe, majd a zsebébe nyúlt és átadta a pendrive-ot. Ezután érkeztek meg Kim-ék és Lovelace.
* Téged ismerlek * hangozott a fejemben. Mégis ki a frász lehet Light?

Aznap a Big Bang-nek fotózása volt pár az MBLAQ-el és a B.A.P.-vel. Sétálgattam ide-oda miközben a B.A.P.-s srácokat fotózták.

- Csillagom! – szólalt meg valaki a hátam mögül. Felismertem a hangját. Homlokon csaptam magam majd megfordultam.

- Remélem, rád szakad a mennyezet. – mondtam unottan Mir-nek.

- Hasonló jókat. – mosolygott.

- Ch… gyökér. – grimaszoltam.

- Nem vagy ám te olyan nagy szám, mint amilyennek hiszed magad. – szólt utánam miközben fordultam el tőle. A fordulásom közepén megálltam, egy darabig úgy maradtam, majd ökölbe szorítottam a kezem és visszafordultam.

- Miért te azt hiszed, hogy annyira menő vagy? – kiabáltam a képébe.

- Dehogyis. Tudom. – vágott önelégült mosolyt.

- Hát rosszul tudod drágám. Látom még senki mondta meg neked az igazat, hogy még egy görénnyel is szívesebben beszélgetnének, mint veled. mosolyogtam.

- Szívem, azt sem tudod, miről beszélsz. – vigyorgott önelégülten.

- Szeretnéd. – mondtam flegmán miközben csípőre tettem a kezem.

- Nem inkább te szeretnéd, ha szeretnélek. – egózott.

- Ch.. – nevettem el magam. – Te lennél az utolsó, akitől azt kérném, hogy szeressen.

- Utolsókból lesznek az elsők. – vágott vissza majd vállat vont.

Dühös lettem azt hittem mindjárt megfojtom.

- Utállak! – ordítottam a képébe majd megfordultam és elmentem.

- Én is szeretlek! – kiabált utánam nagy boldogan.

- Hogy csapna el a villamos egy őszi hétfőn! – morogtam magamban.

Mir és én már a legelső perctől folyton veszekedtünk. Folyton egymás agyára megyünk, de legtöbbször inkább csak ő az enyémre. Még sose tudtunk normálisan beszélgetni. Sokszor a hajamat tépve menekülnék előle csak, hogy ne lássam azt az önelégült vigyort a képén miközben az idegeimre megy. Hihetetlen egy alak…

K(iller)-POP 4.rész - ,,Miért nem veszi észre az érzéseimet?!"

4.rész

,, Miért nem veszi észre az érzéseimet?!" 

* Kim *

Lovelace-t üldöztem hosszú folyosókon keresztül. Látszólag nagyon élvezte ezt a macska egér játékot. Nagyon utálom ezt az embert, ott tesz nekünk keresztbe ahol csak tud. Berohant egy zsákutcába, itt az esélyem, hogy elkapjam.

- A játéknak vége egérkém. – mondtam gúnyolódva.

- Nem hinném cicuskám. – mosolyodott el, majd elkezdett rohanni felém és át ugrott a fejem fölött.

- Hát, ezt nem hiszem el. – bosszankodtam, majd újra üldözőbe vettem.

Remélem Nicole jól van. Light nagyon erős, remélem nem lesz baj. De most nincs időm ilyeneken agyalni el kell kapnom Lovelace-t.

Basszus nem figyeltem. Lovelace egy füstbombát hajított felém, nem látok semmit. Csak kerüljön a kezem közé, megölöm az biztos.

- Hová mész barátocskám? – szólalt meg egy ismerős hang, TOP volt az vagy álnevén Tempo.

- Mi van Tia, még ennyit sem tudsz egyedül elintézni? – szólt hozzám GD lekezelően.

- Megnézném, hogy te, hogy boldogulnál egyedül Kobra. – válaszoltam flegmán.

-  Hát jobban mint te az biztos. – egy gúnyos mosoly ült ki az arcára.

- Abba hagytátok? Köszi. – szólt közbe TOP.

- Nos, hol van a pendrive? – kérdezte GD.

- Ha tudnám, akkor szerinted ezt az isten csapását kergetném? – flegmáztam.

GD csak egy gúnyos mosollyal viszonozta a ”kedvességem”.

- Ezek szerint még mindig Light-ék kezében van a pendrive, amúgy hol van Nicole? Nem együtt kéne lennetek? – gondolkodott TOP.

Annyira megnyugodtam amikor megláttam GD-t és TOP-t, hogy egy pillanatra ki is ment a fejemből, hogy Nicole lehet, hogy éppen bajban van.

- Éppen Light ellen harcol az egyik folyosón. – mondtam.

- Menjünk keressük meg, hátha szüksége van segítségre. – mondta TOP.

- Meg vagyunk áldva veletek, mindig csak láb alatt vagytok, nem tudnátok egyszer a hasznunkra is lenni? – kérdezte GD flegmán.

- Nem tudsz egy kicsit bunkóbb lenni? – vágtam vissza.

- Fejezzétek már be, esküszöm mint két óvodás. – apáskodott felettünk TOP.

Mind ketten elhallgattunk. GD azóta bunkón viselkedett velem mióta csak meglátott. Talán azt hiszi, hogy azért lettem a Bigbang stylistja  mert TOP a bátyám, pedig ez nem igaz. Nagyon sokat tanultam és mindent megtettem azért, hogy egyszer híres stylist lehessek. Lehet, hogy bunkó és mindig beszólogat, de ha a közelében vagyok úgy érzem semmi gondom nincs. Olyan megnyugtató mikor vele vagyok, de azért bánt is, hogy ilyen papucs velem. Mért nem veszi észre az érzéseimet? Minden férfi ennyire sötét vagy neki több jutott a kelleténél? De sajnos van barátnője Dara a 2NE1-ból. Vele sem szimpatizálok, az első perctől fogva lekezelően bánt velem, de nem is igazán érdekel, hiszen én is utálom őt. Szerencsére nagyon keveset találkozunk mert neki is folyton próbákra kell járnia.

- Ott van Nicole. – TOP hangja zökkentett ki a gondolataimból.

- Az ott Light mellette? – kérdezte GD.

- Ti sem találkoztatok még? – tudakoltam.

- Nem, még nem. –válaszol TOP.

- Úgy látom valamiről beszélgetnek. – jelentettem ki.

- Közelebb kéne mennünk, hogy halljuk őket. – javasolta GD.

- Megőrültél? Inkább figyeljük még őket egy kicsit. – rántottam vissza GD-t.

Néztük őket egy darabig. Majd Light valami pici fekete tárgyat adott át Nicole-nak.

- Mondd, hogy az nem az amire én gondolok. – nem hittem a szememnek.

- Pedig nagyon úgy  néz ki. – mondta GD tátott szájjal.

Ekkor megjelent Lovelace, és elkezdett lőni ránk, mikor Light és Nicole is észrevettek minket. Light egy szempillantás alatt eltűnt a sötétségben.

- Vigyétek a K.O.L.E.R. főhadiszállására a pendrive-ot – adta ki a parancsot TOP.

- Nicole-al elindultunk az előbb említett helyre, ez alatt GD és a bátyám feltartóztatták Lovelace-t, ezzel is időt nyerve nekünk.

- Amúgy, hogy sikerült megszerezned a pendrive-ot? – tudakoltam barátnőmtől.

- Hiszed vagy sem, de magától adta oda. – mondta.

- Csak nem bejössz neki és azért? – mosolyogtam rá elégedetten.

- Ne hülyéskedj már, inkább siessünk. – próbálta terelni a témát.

Az út további részén nem szóltunk egymáshoz. Hamar meg is érkeztünk és találkoztunk a főnök egyik asszisztensével, akit mindenki csak J-nek hívott. Egy tipikus nagydarab fekete öltönyös ember volt, kicsit egy biztonsági őr érzetét keltette. Átadtuk neki a pendrive-ot, majd elindultunk haza. Remélem a többiek is hamarosan otthon lesznek.

K(iller)-POP 3.rész - Light

3.rész

Light

* Nicole *

 2044.05.19

Másnap kora reggel miközben készülődtem az aznapi próbákra csörögni kezdett a telefonom. Felvettem az ágyról majd a fülemhez emeltem, de abban a pillanat ki is nyújtottam a kezem mert azt hittem megsüketülök.

- Mi az hogy nem sikerült megszerezni a pendrive-ot?!?!?!!

-S-sajnálom valakik elvitték előlünk. – dadogtam.

- Hallottam hírét! Ha ma este nem szerzitek meg a pendrive-ot nagy szarban lesztek! – üvöltöztek velem majd kinyomták a telefont.

- Ch… - mérgelődtem majd visszadobtam a telefonom az ágyra. Kimentem a szobámból majd elindultam a nappaliba ahol a többiek rám vártak.

- Helyzet? – kérdezte Daesung.

- Még mindig a pendrive. – sóhajtoztam.

- Veletek menjünk ma este? – szólalt meg Taeyang.

- Ha akartok. – vontam meg a vállam.

- Este –

Indulásra készen ültünk a konyhába Kim-el.

- Kik vitték el végülis a pendrive-ot? – érdeklődött Kim.

- Light Rem és Soom. – mondtam unottan miközben a fejemet támasztva könyököltem az asztalon.

- Csak párszor láttam őket. Tényleg olyan jók, mint amilyennek mondják őket. – gondolkodott Kim.

- Francba. Ha nem lett volna ott Lovelace mi vittük volna el előbb a pendrive-ot. – mérgelődtem.

- Valamiért ti nagyon nem vagytok jóba. – kuncogott Kim.

- Utálom! Fúj…. Ha végre megkapom az első S osztályú küldetésem, akkor remélem, hogy ő lesz a célpont!

- Érdekesek vagytok. – nevetett Kim. – Fejemet rá, hogy nem lenne szíved megölni őt. – kacérkodott Kim.

- Csak figyelj. – kacsintottam rá.

- Na indulhatunk? – jöttek be a többiek beöltözve.

- Hajrá. – állt fel Kim.

- Betámadjuk az N4-es szektort. – jelentette ki GD.

- Nem is tudtam, hogy Light,Rem és Soom az N4-es szektorba bandázik. – lepődtem meg.

- Ne húzzuk tovább az időt. – szólalt meg Seungri.

Motorra fel, már indultunk is az N4-es szektorba. A város egyig leggazdagabb negyedébe tartozott. Az itteni banda főhadiszálláshoz tartottunk ahova TOP tudta az utat mivel már párszor járt ott. Egy egyszerű ház előtt álltunk meg ami tele volt üvegablakokkal. Belátni nem lehettet rajtuk. Az egész hát feketének tűnt a sötét ablakok miatt.

- Innen külön megyünk. – jelentette ki TOP.

- Tia te An-el mész. Én Kobrával. Y, Zeus és Damon 3-as csapatot fognak alkotni. Próbáljatok minél észrevehetetlenebbek maradni és legyetek óvatosak. – Mondta TOP majd intett egyet mire mindenki elindult a társával más-más irányból a ház felé. Eleinte nagyon nehéz volt megszoknom, hogy küldetéseken Kim-et Tiának szólítsam. A teljes álneve Midnightia. Én AnGoryel vagyok de csak An-nek becéznek. Y Taeyang, Zeus Daesung és Damon meg Seungri. TOP-t Tempo-nak hívjuk.
Kim-el elindultunk az ajtó felé lopakodva.

- Most nem mondod komolyan, hogy az ajtón akarsz besétálni. – szólt oda hozzám Kim.

- Dehogyis. A szellőző rendszeren megyünk be. – válaszoltam.

Miközben a szellőzőbe hason kúsztunk próbáltunk csöndbe maradni. A fejemet teszem rá, hogy Kim azt sem tudta merre megy csak ment, én meg nem tehettem mást mint követem. Egyszer csak valaki elkapta a lábam, mire a hátamra fordultam és elővettem a pisztolyom. Valaki fölém kúszott, hogy ne tudjak megmozdulni. Ránéztem a bal karján lévő szalagra és még az életkedv is elszállt belőlem.

- Lovelace szállj már le rólam! – kiabáltam miközben próbáltam kimászni alóla.

- An! – szólt rám Kim. De nem hogy leszerelné rólam ezt a férget… Lovelace fejéhez fogtam a pisztolyom, de ő csak tovább támaszkodott felettem.

- Szállj le rólam. – fenyegettem. Semmi nem reagált rá. Kezdtem ideges lenni. Odahajolt hozzám majd a fülembe súgta:

- Úgysem tudsz megölni. – mondta elégedetten, majd gyorsan átmászott felettem és a legközelebbi szellőző résen kiment.

- A rohadt nénikéd…- néztem végig ahogy elmegy és mérgelődtem.

- Gyerünk utána! – kiáltott rám kim! – Ő is a pendrive-ot akarja!

- Hát ha rajtam múlik nem kapja meg!

Gyorsan utána mentünk. Egy irodának tűnő szobába lyukadtunk ki. Óvatosan kinyitottam az ajtó majd szétnéztem a hosszú folyósón ahol Lovelace-t láttam sétálni nagy nyugodtan.

- Megállsz köcsög! – kiáltottam majd szaladtam utána. Lovelace hátrafordult majd kikerekedtek a szeme és futni kezdett. Kergetőztünk, mint az óvódások a hosszú egymásba nyúló folyosókon. Közbe hallottam, ahogy Kim kiabál utánam, de nem értettem.

- Azt hittem, hogy te nem az a típus, vagy aki fut egy fiú után. – nézett hátra Lovelace miközben menekült.

Felemeltem a kezem, amibe a pisztoly volt majd megálltam, rászegeztem és meghúzni készültem a ravaszt.

- Dögölj meg!- kiáltottam. Egy másodperccel azelőtt hogy meg akartam húzni a ravaszt valaki elém ugrott és felemelte a kezem, amibe a pisztoly volt, ezért a plafont találtam el. Elengedtem a pisztolyt majd fordultam egyet és oldalba rúgtam. Mintha meg se érezte volna Kapta el a kezem és nyomott neki a falnak, közben Kim utolért.

- Menj utána! – kiáltottam oda neki, mire ő csak bólintott egyet és elindult lovelace után. Miközben próbáltam kiszabadulni az illető szorításából ránéztem a karján lévő szalagra.
Light.

Ekkor tudatosult bennem, hogy nagy szarban vagyok. 

K(iller)-POP 2.rész - A pendrive

2.rész

A  pendrive

* Kim * 

2044-ben a világ más szabályok szerint működik. Mindennek a hátterében egy titkos szervezet a K.O.L.E.R. áll.

Kim vagyok a Bigbang stylistja. Legjobb barátnőm Nicole a koreográfus. Mi a Bigbang tagjaival együtt a K.O.L.E.R. ügynökeiként dolgozunk. Nappal, mind hétköznapi emberek vagyunk, de amint leszáll az éj, bajkeverőkké változunk. A szálakat egy titokzatos fickó irányítja a háttérből, sem a nevét sem a kinézetét nem ismerjük. Őt mindenki csak Mr. Koler-nek hívja.

Hívást kaptunk. Gyorsan átöltöztünk és már indultunk is. Azt hittem valami nagyobb feladatot fogunk kapni, a pendrive lopás elég egyszerűnek tűnik. Mindketten felültünk a saját motorunkra.

- Siessünk, intézzük el gyorsan és jöjjünk vissza, még aludni is akarok. – mondtam unottan.

- Rendben. – bólogatott.

Fél óra múlva meg is érkeztünk.

- Ez lenne az, menjünk közelebb. – jelentette ki Nicole. 

szó nélkül követtem. Körül néztünk, senkit sem láttunk.

- Ez egyszerű lesz. – mondtam.

- Azért ne bízd el magad! – förmedt rám, majd elkezdett felmászni az eresz csatornán.

Megvártam míg felér, majd utána mentem én is.

- Sehol senki…hm ez nekem gyanús. – mondta Nicole.

- Muszáj ilyen paranoiásnak lenned? Mért nem tudod elfogadni, hogy ilyen egyszerűen mennek a dolgok? – szóltam le.

- Hát, nekem ez akkor sem tetszik, de inkább folytassuk a küldetést.

Duzzogva követtem. Ekkor halk lépteket hallottunk.

- Lépjünk le. – javasoltam.

- De még nincs meg a pendrive. – ellenkezett.

- Akkor csak bújjunk el! – kezdtem pánikolni, hogy esetleg észre vesznek minket, de szerencsére még időben sikerült elbújnunk.

- Huhh, ez közel volt. – kezdtem megnyugodni, ám, ekkor valaki befogta a szám hátulról és hátra rántott. Próbáltam kiszabadulni a szorításból. Nem tudom ki ez de nagyon erős. Oldalra fordultam, hogy segítséget kérjek Nicole-tól, de nála is ugyan ez volt a helyzet. Remek, igaza volt, túl könnyen mentek a dolgok az elején, hallgatnom kellett volna rá. A gondolataimból egy hangos veszekedés zökkentett ki. Nicole és az a másik fickó cifrábbnál cifrább szavakkal kezdték egymást bombázni.

- Lovelace, mégis mi a jóságos francot keresel te itt? – hangzott Nicole szájából.

- Ezt én is kérdezhetném tőled AnGoryel… - hárította a kérdést Lovelace.

- Épp a munkámat végezném, ha hagynád… - fintorgott Nicole, álnevén AnGoryel.

Közben az engem megtámadó férfi enyhített a szorításán, és ő is őket bámulta. Gondolom ő is annyira meg lepődött mint én.

- Munka? Nem kell itt hazudoznod, nyugodtan valld be, hogy hiányoztam és kellett valami ürügy, hogy meglátogathass. – nevetett Lovelace.

- Istenem, a pasik mért vannak mindig így elszállva maguktól? – értetlenkedett Nicole.

- Ő, nem akarlak megzavarni benneteket, de mi lenne, ha végre a feladatunkkal foglalkoznánk? – vágtam közbe.

 - Nem tudom mit kerestek, de a mi feladatunk, hogy megvédjük ezt a családot és az összes értéküket. – válaszolt Lovelace.

- Élvezed, hogy mindig keresztbe teszel nekünk? – kérdezte idegesen Nicole.

- Nem értem miről beszélsz… - Mosolyodott el Lovelace.

Ez így nehezebb lesz mint gondoltam, ki kéne találnunk valamit. Az ellenfelem kihasználta, hogy nem figyelek és egy másodperc múlva már a földön feküdtem.

- Basszus. – mérgelődtem.

- Bocs szivi, de innen már nem mentek sehová. – nézett rám diadal ittasan.

- Azt majd meglátjuk! – válaszoltam, miközben próbáltam szabadulni karjai szorításából, több-kevesebb sikerrel, bár inkább kevesebbel.

- Hiába próbálkozol, erősebb vagyok nálad. – vigyorgott.

Nem szóltam, csak duzzogva elfordítottam a fejem.

- Á, ez fáj, eressz el! – mondta Nicole mérgesen.

Remek, tehát ő sem tud sok mindent csinálni. Most mihez kezdjünk? Egyedül nem tudjuk megszerezni a pendrive-ot.

Ekkor az ablakban megjelent még 3 Férfi. Vajon velünk vannak vagy ellenünk? Egyikük gyorsan felkapta az éjjeli szekrény tetejéről a pendrive-ot és mind a hárman eltűntek a sötétségben. Lovelace és a társa utánuk mentek, mi pedig vereséget szenvedve elindultunk haza.

- Könnyű lesz mi? – gúnyolódott Nicole.

- Fogd be! – szóltam vissza mérgesen.

Mind ketten elkezdtünk nevetni.

- De hogy fogjuk ezt megmondani a főnöknek? – törte meg a pillanatot.

- Muszáj volt eszembe juttatnod? – duzzogtam.

- Jelenleg ez a legnagyobb problémánk, szóval igen, muszáj volt. – mondta.

- Majd holnap reggel kitaláljuk, hulla fáradt vagyok.

- Úgy érted ma. – mutatott az órájára, ami 02:14-et mutatott.

- Ne már! Ezt nem hiszem el, ma sem fogunk sokat aludni és reggel meló is lesz. Még egy csomó új ruhát kell megterveznem, mert annak a válogatós bandának semmi sem tetszik. – mérgelődtem.

Nicole csak elkezdett nevetni.

- Nyugi mindjárt otthon vagyunk és aludhatsz. – mondta együtt érzően.

Mikor megérkeztünk a bátyám, TOP, széles vigyorral az arcán köszöntött minket.

- Na, hogy ment? – érdeklődött.

- Ne is kérdezd… - mondtuk egyszerre Nicole-al.

- Tehát szarul, értem. – gúnyolódott.

- Na most már takarodj! – kiáltottam rá, majd elindultam felé a kezemben lévő serpenyővel, amit az előbb kaptam fel a konyha pultról.

- TOP elkezdett a lépcső felé rohanni, én pedig utána.

GD álmosan mászott ki a szobájából.

- Valaki aludni szeretne… - mondta flegmán.

- Ne haragudj, abba hagyjuk. – mondtam.

- Bocs haver. – kért bocsánatot TOP is.

Ezután mind elmentünk aludni.

K(iller)-POP 1.rész - K.O.L.E.R.

1.rész

K.O.L.E.R. 

* Nicole *

2044. 

Egy évszám, ami sok titkot rejt. K-POP sztárok sok rajongóval, aranyos mosollyal, kocka hassal. De van valami, amit csak ők tudnak és a velük együtt dolgozók. 

Titokban bérgyilkosok vagyunk. A Bigbang, a barátnőm a stylist és én a koreográfusuk. Egy nagy szervezet irányít mindent a K.O.L.E.R. Ami nevében takarja a „kpop” és a gyilkos” szót. Éjszakánként álruhát öltünk, mi lányok parókát veszünk fel, a fiúk maszkot kötnek az arcukra. Minden lány és fiúnak ugyanolyan az egyenruhája. Mi lányok fekete rövidnadrágot hosszú fekete csizmával hordunk egy ujjatlan felsővel, kapucnival. A fiúk fekete farmert, ugyancsak fekete rövid ujjú felsővel, kapucnival. Mindenki karjára van kötve egy szalag, amire rá van írva az álneve. Csak mi tudjuk a Big Bang tagok álneveit, mások nem. Meg persze ők egymásét.

Látsz a színpadon valakit énekelni. Lehet, hogy holnap vele kell megküzdened anélkül hogy tudnál róla. Ha S osztályú küldetést kapsz, ölnöd kell. Ritkán kapunk ilyen feladatot. Ez a valaki lehet egy másik banda tag, vagy civil ember. Ha hírességet kell megölnünk, őt klón fogja pótolni, hogy a rajongók és a külvilág ne sejtsen semmit.

2044.05.18

A srácoknak mutattam a koreográfiát az új számhoz. Már 2 órája magyarázom és mutatom, nekik, de nem tudják felfogni. Mindenki mögöttem állt, a tükörrel szembe. Magyarázom a lépéseket, közbe látom a tükörbe, ahogy Daesung és Seungri beszélgetnek.

- És még mindig egy rohadt nagy tükör van velem szemben, szóval attól, hogy nem fordulok meg látom, hogy jár a szátok és nem figyeltek! – célozgattam miközben a tükörben őket néztem. Leesett nekik a tantusz ezért gyorsan abba hagyták a beszélgetést. Még egy félórás gyakorlás után végre sikerült megtanulniuk a koreográfiát. Kinyitom a terem ajtaját és a fejemet fogva hulla képet vágva néztem szembe Kim-el aki csak vigyorgott.

- Egyszer a sírba visznek. – mondtam unottan. Kim csak kis cukin vigyorgott, ami egyáltalán nem vall rá.

- Téged? – mosolygott, majd felemelte a kezét, ami tele volt lapokkal. – Ezeknek a fafejeknek semmi se tetszik! – szórta szét a lapokat és üvöltözött.

- Na mi van hugi megtervezted már a gyémánt talpas, arany fűzős cipőt a smaragd boxerrel, fahéjjal szórt inggel aminek a közepén egy dodo mozog és hőmérsékletre váltja a színét? – szólt oda hozzánk TOP.

- Kapsz te olyan boxert, hogy teszel benne 1 lépést és 2 hétig nem fogsz tudni ülni! – kiabált vissza Kim, mire TOP arca kicsit megrémült. – Meg egyebet se fogsz tudni csinálni!

Röhögtem egyet majd lehajoltam és felvettem pár lapot a földről.

- Ezzel például mi a baj? Illene Taeyang-hoz. – mutattam neki a képet.

- Azt mondta túl egyszerű. – válaszolt duzzogva Kim.

- És ez? – dobtam el a lapot és mutattam egy másikat. – Ez Illene GD-hez.

- Úgy néz ki benne, mint akit az előbb szart ki egy hermelin.

- Igaz. – mondtam majd ledobtam a lapot.

- Na és ez? – Valld, be ez tök jól állna Seungri-nak. – bólógattam.

- Azt mondta túl színes. – duzzogott tovább Kim.

- Akkor vegyenek fel egy farmert egy inggel! – dobtam el az összes lapot és kiabáltam. Ránéztem a finnyás fiúkra, akik csak vállat vontak.

- Ha én lennék a stylist-otok nem lenne ilyen jó dolgotok… - fintorogtam.

- Ámen! – mondták kórusba a többiek.

- Este –

Kimmel ültünk a nappaliba a többiek fent húzták a lóbőrt. Csörögni kezdett a telefonom.

- Kezdődik. – mosolyodott el Kim.

- Ja. – mosolyogtam vissza rá, majd a fülemhez emeltem a telefont.

- Mi a mai feladat? – szóltam bele a telefonba.

- Be kell törnötök a Joon-hu családhoz. El kell hoznotok onnan egy pendrive-ot.

- Mi van azon rajta? – kérdeztem.

- Nektek csak az a dolgotok, hogy elhozzátok! – förmedt rám.

- Jó-jó. A többiek is jöjjenek vagy csak én és Kim?

- Őket ne zavarjátok. Hívj, ha megvan a pendrive.

- Rendben. – majd kinyomtam a telefont.

- Sokszor úgy utálom, hogy azt sem tudjuk, mit csinálunk, csak csináljuk. Nem mondják, el miért kell elhoznunk valamit és, hogy ki a feladó. Még a K.O.L.E.R. Vezetőjét sem ismerjük. – duzzogtam.

- Ez van. Na mit kell csinálnunk?

- Piti dolog. Pendrive lopás.

- Honnan?

- Joon-hu család. – mondtam unottan.

- Azt hittem valami izgalmasabb lesz.

- Érhetnek még meglepetések. Na gyere. – álltam fel a kanapéról.

Egyenruha fel. Paróka fel.

- Indulhatunk.