1.rész
K.O.L.E.R.
* Nicole *
2044.
Egy évszám, ami sok titkot rejt. K-POP sztárok sok rajongóval, aranyos mosollyal,
kocka hassal. De van valami, amit csak ők tudnak és a velük együtt dolgozók.
Titokban bérgyilkosok vagyunk. A Bigbang, a barátnőm a stylist és én a
koreográfusuk. Egy nagy szervezet irányít mindent a K.O.L.E.R. Ami nevében
takarja a „kpop” és a gyilkos” szót. Éjszakánként álruhát öltünk, mi lányok
parókát veszünk fel, a fiúk maszkot kötnek az arcukra. Minden lány és fiúnak
ugyanolyan az egyenruhája. Mi lányok fekete rövidnadrágot hosszú fekete
csizmával hordunk egy ujjatlan felsővel, kapucnival. A fiúk fekete farmert,
ugyancsak fekete rövid ujjú felsővel, kapucnival. Mindenki karjára van kötve
egy szalag, amire rá van írva az álneve. Csak mi tudjuk a Big Bang tagok
álneveit, mások nem. Meg persze ők egymásét.
Látsz a színpadon valakit énekelni. Lehet, hogy
holnap vele kell megküzdened anélkül hogy tudnál róla. Ha S osztályú küldetést
kapsz, ölnöd kell. Ritkán kapunk ilyen feladatot. Ez a valaki lehet egy másik
banda tag, vagy civil ember. Ha hírességet kell megölnünk, őt klón fogja
pótolni, hogy a rajongók és a külvilág ne sejtsen semmit.
2044.05.18
A srácoknak mutattam a koreográfiát az új számhoz.
Már 2 órája magyarázom és mutatom, nekik, de nem tudják felfogni. Mindenki
mögöttem állt, a tükörrel szembe. Magyarázom a lépéseket, közbe látom a tükörbe,
ahogy Daesung és Seungri beszélgetnek.
- És még mindig egy rohadt nagy tükör van velem
szemben, szóval attól, hogy nem fordulok meg látom, hogy jár a szátok és nem
figyeltek! – célozgattam miközben a tükörben őket néztem. Leesett nekik a
tantusz ezért gyorsan abba hagyták a beszélgetést. Még egy félórás gyakorlás
után végre sikerült megtanulniuk a koreográfiát.
Kinyitom a terem ajtaját és a fejemet fogva hulla képet vágva néztem szembe
Kim-el aki csak vigyorgott.
- Egyszer a sírba visznek. – mondtam unottan. Kim
csak kis cukin vigyorgott, ami egyáltalán nem vall rá.
- Téged? – mosolygott, majd felemelte a kezét, ami
tele volt lapokkal. – Ezeknek a fafejeknek semmi se tetszik! – szórta szét a lapokat
és üvöltözött.
- Na mi van hugi megtervezted már a gyémánt talpas,
arany fűzős cipőt a smaragd boxerrel, fahéjjal szórt inggel aminek a közepén
egy dodo mozog és hőmérsékletre váltja a színét? – szólt oda hozzánk TOP.
- Kapsz te olyan boxert, hogy teszel benne 1 lépést
és 2 hétig nem fogsz tudni ülni! – kiabált vissza Kim, mire TOP arca kicsit
megrémült. – Meg egyebet se fogsz tudni csinálni!
Röhögtem egyet majd lehajoltam és felvettem pár
lapot a földről.
- Ezzel például mi a baj? Illene Taeyang-hoz. –
mutattam neki a képet.
- Azt mondta túl egyszerű. – válaszolt duzzogva
Kim.
- És ez? – dobtam el a lapot és mutattam egy
másikat. – Ez Illene GD-hez.
- Úgy néz ki benne, mint akit az előbb szart ki egy
hermelin.
- Igaz. – mondtam majd ledobtam a lapot.
- Na és ez? – Valld, be ez tök jól állna
Seungri-nak. – bólógattam.
- Azt mondta túl színes. – duzzogott tovább Kim.
- Akkor vegyenek fel egy farmert egy inggel! –
dobtam el az összes lapot és kiabáltam. Ránéztem a finnyás fiúkra, akik csak
vállat vontak.
- Ha én lennék a stylist-otok nem lenne ilyen jó
dolgotok… - fintorogtam.
- Ámen! – mondták kórusba a többiek.
- Este –
Kimmel ültünk a nappaliba a többiek fent húzták a
lóbőrt. Csörögni kezdett a telefonom.
- Kezdődik. – mosolyodott el Kim.
- Ja. – mosolyogtam vissza rá, majd a fülemhez
emeltem a telefont.
- Mi a mai feladat? – szóltam bele a telefonba.
- Be kell törnötök a Joon-hu családhoz. El kell
hoznotok onnan egy pendrive-ot.
- Mi van azon rajta? – kérdeztem.
- Nektek csak az a dolgotok, hogy elhozzátok! –
förmedt rám.
- Jó-jó. A többiek is jöjjenek vagy csak én és Kim?
- Őket ne zavarjátok. Hívj, ha megvan a pendrive.
- Rendben. – majd kinyomtam a telefont.
- Sokszor úgy utálom, hogy azt sem tudjuk, mit csinálunk,
csak csináljuk. Nem mondják, el miért kell elhoznunk valamit és, hogy ki a
feladó. Még a K.O.L.E.R. Vezetőjét sem ismerjük. – duzzogtam.
- Ez van. Na mit kell csinálnunk?
- Piti dolog. Pendrive lopás.
- Honnan?
- Joon-hu család. – mondtam unottan.
- Azt hittem valami izgalmasabb lesz.
- Érhetnek még meglepetések. Na gyere. – álltam fel
a kanapéról.
Egyenruha fel. Paróka fel.
- Indulhatunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése