K(iller)-POP 4.rész - ,,Miért nem veszi észre az érzéseimet?!"

4.rész

,, Miért nem veszi észre az érzéseimet?!" 

* Kim *

Lovelace-t üldöztem hosszú folyosókon keresztül. Látszólag nagyon élvezte ezt a macska egér játékot. Nagyon utálom ezt az embert, ott tesz nekünk keresztbe ahol csak tud. Berohant egy zsákutcába, itt az esélyem, hogy elkapjam.

- A játéknak vége egérkém. – mondtam gúnyolódva.

- Nem hinném cicuskám. – mosolyodott el, majd elkezdett rohanni felém és át ugrott a fejem fölött.

- Hát, ezt nem hiszem el. – bosszankodtam, majd újra üldözőbe vettem.

Remélem Nicole jól van. Light nagyon erős, remélem nem lesz baj. De most nincs időm ilyeneken agyalni el kell kapnom Lovelace-t.

Basszus nem figyeltem. Lovelace egy füstbombát hajított felém, nem látok semmit. Csak kerüljön a kezem közé, megölöm az biztos.

- Hová mész barátocskám? – szólalt meg egy ismerős hang, TOP volt az vagy álnevén Tempo.

- Mi van Tia, még ennyit sem tudsz egyedül elintézni? – szólt hozzám GD lekezelően.

- Megnézném, hogy te, hogy boldogulnál egyedül Kobra. – válaszoltam flegmán.

-  Hát jobban mint te az biztos. – egy gúnyos mosoly ült ki az arcára.

- Abba hagytátok? Köszi. – szólt közbe TOP.

- Nos, hol van a pendrive? – kérdezte GD.

- Ha tudnám, akkor szerinted ezt az isten csapását kergetném? – flegmáztam.

GD csak egy gúnyos mosollyal viszonozta a ”kedvességem”.

- Ezek szerint még mindig Light-ék kezében van a pendrive, amúgy hol van Nicole? Nem együtt kéne lennetek? – gondolkodott TOP.

Annyira megnyugodtam amikor megláttam GD-t és TOP-t, hogy egy pillanatra ki is ment a fejemből, hogy Nicole lehet, hogy éppen bajban van.

- Éppen Light ellen harcol az egyik folyosón. – mondtam.

- Menjünk keressük meg, hátha szüksége van segítségre. – mondta TOP.

- Meg vagyunk áldva veletek, mindig csak láb alatt vagytok, nem tudnátok egyszer a hasznunkra is lenni? – kérdezte GD flegmán.

- Nem tudsz egy kicsit bunkóbb lenni? – vágtam vissza.

- Fejezzétek már be, esküszöm mint két óvodás. – apáskodott felettünk TOP.

Mind ketten elhallgattunk. GD azóta bunkón viselkedett velem mióta csak meglátott. Talán azt hiszi, hogy azért lettem a Bigbang stylistja  mert TOP a bátyám, pedig ez nem igaz. Nagyon sokat tanultam és mindent megtettem azért, hogy egyszer híres stylist lehessek. Lehet, hogy bunkó és mindig beszólogat, de ha a közelében vagyok úgy érzem semmi gondom nincs. Olyan megnyugtató mikor vele vagyok, de azért bánt is, hogy ilyen papucs velem. Mért nem veszi észre az érzéseimet? Minden férfi ennyire sötét vagy neki több jutott a kelleténél? De sajnos van barátnője Dara a 2NE1-ból. Vele sem szimpatizálok, az első perctől fogva lekezelően bánt velem, de nem is igazán érdekel, hiszen én is utálom őt. Szerencsére nagyon keveset találkozunk mert neki is folyton próbákra kell járnia.

- Ott van Nicole. – TOP hangja zökkentett ki a gondolataimból.

- Az ott Light mellette? – kérdezte GD.

- Ti sem találkoztatok még? – tudakoltam.

- Nem, még nem. –válaszol TOP.

- Úgy látom valamiről beszélgetnek. – jelentettem ki.

- Közelebb kéne mennünk, hogy halljuk őket. – javasolta GD.

- Megőrültél? Inkább figyeljük még őket egy kicsit. – rántottam vissza GD-t.

Néztük őket egy darabig. Majd Light valami pici fekete tárgyat adott át Nicole-nak.

- Mondd, hogy az nem az amire én gondolok. – nem hittem a szememnek.

- Pedig nagyon úgy  néz ki. – mondta GD tátott szájjal.

Ekkor megjelent Lovelace, és elkezdett lőni ránk, mikor Light és Nicole is észrevettek minket. Light egy szempillantás alatt eltűnt a sötétségben.

- Vigyétek a K.O.L.E.R. főhadiszállására a pendrive-ot – adta ki a parancsot TOP.

- Nicole-al elindultunk az előbb említett helyre, ez alatt GD és a bátyám feltartóztatták Lovelace-t, ezzel is időt nyerve nekünk.

- Amúgy, hogy sikerült megszerezned a pendrive-ot? – tudakoltam barátnőmtől.

- Hiszed vagy sem, de magától adta oda. – mondta.

- Csak nem bejössz neki és azért? – mosolyogtam rá elégedetten.

- Ne hülyéskedj már, inkább siessünk. – próbálta terelni a témát.

Az út további részén nem szóltunk egymáshoz. Hamar meg is érkeztünk és találkoztunk a főnök egyik asszisztensével, akit mindenki csak J-nek hívott. Egy tipikus nagydarab fekete öltönyös ember volt, kicsit egy biztonsági őr érzetét keltette. Átadtuk neki a pendrive-ot, majd elindultunk haza. Remélem a többiek is hamarosan otthon lesznek.