K(iller)-POP 6.rész - "Hősök"

6.rész

"Hősök"

2044.06.14

* Nicole *

Ma este egy egyszerű küldetésben lesz részem. Kim-mel GD-vel és Daesung-al kell kideríteni valamit. Én csak azért megyek, hogy fedezzem őket. A lépcsőn ültem mikor GD megállt mögöttem.

- Ha lehet ne hátráltass te se és Kim se. – flegmázott.

- Ném lészünk a térhére Mr. Tökéj vagyok, és fenn hordom az orrom uraság. – grimaszoltam.

- Én kész vagyok, indulhatunk. – jött oda hozzánk Kim.

- Pöpec. – álltam fel majd hátradobtam a hajam bele GD képébe.

- Daesung kint vár minket. – mondtam majd elindultam az ajtó felé. A többiek követtek.

Akikkel szembe kellett néznünk az Kei, Nero és a bandája. Sok sötét sikátoron áthaladva egy pár lámpával kivilágított hatalmas téren lyukadtunk ki. Egymásra néztünk Kim-mel majd óvatosan elindultuk a tér felé. Már a tér közepénél jártunk mikor nem bírtam tovább hogy ne szólaljak meg.

- Amúgy szerintem ez egy- és 4 álruhás férfiugrott elénk. Gyorsan hátrébb léptem a többiekkel együtt. Egy darabig néztük az ellenfeleinket majd befejeztem a mondatom – csapda.

- Köszönjük Mrs. Nyílvánvaló kapitány. – mondta GD.

- Ble.- nyújtottam ki neki a nyelvem mire ő csak megforgatta a szemeit.

- Nem érünk rá itt tökölni. – mérgelődött GD.

- Menjetek, majd én feltartom őket. – ajánlottam fel.

- Ez a minimum. – mondta majd elindult az alakok felé. Átverekedte magát rajtuk majd Kim és Daesung is követte.

- Ne halj meg! – kiáltott vissza nekem Kim.

- Nem szokásom. – válaszoltam neki miközben elmosolyodtam. Az egyik alak utánuk akart futni, de gyorsan odaszaladtam és hátulról leszúrtam. A többi alak felém indult. Heves harc vette kezdetét. 3 az egy ellen. A harc közben arra törekedtem, hogy el tudjam olvasni a karjukon lévő szalagot.
A legelső, amit el tudtam olvasni az Nero volt. Aztán Kei és végül Leo. Sosem találkoztam eddig még velük. Leo-t lendületből „gyengeponton” rúgtam majd a két oldalról felém közeledő srác elől elugrottam. Leguggoltam majd az egyik térdemet a földre tettem és kifújtam magam. Már kezdtem elfáradni. A 3 srác is elég szaporán vette a levegőt.

- Egész jól bírod. – szólalt meg Kei. – Mi a neved?

Azt hittem a pofám leszakad. Három az egy ellenes küzdelemben és meg tudtam lesni, hogy hogy hívják őket de ők nem?! Pancserek…

- AnGoryel. – válaszoltam.

- Még nem hallottam rólad.

Vállat vontam. Most mit mondjak erre?

- Sajnos meg kell, hogy öljünk. – mondta Nero majd elővette a pisztolyát és rám szegezte. Felálltam és kétségbeesetten gondolkodni kezdtem, hogy most mit csináljak. Mikor már feladtam, és elfogadtam, hogy végem, valaki oldalról nekem jött. A pisztoly elsült. Hallottam a hangját, tehát nem talált el. A földön feküdtem és valaki felettem támaszkodott.

- Jól vagy? – érdeklődött.

- Mi van? – válaszoltam miközben a fejemet fogtam. – Ki vagy te? – kérdeztem nyűgösen.

- Örültek a többiek a pendrive-nak?

Kikerekedtek a szemeim. Elkaptam a kezem az arcomról majd ránéztem. Kacsintott egyet majd leszállt rólam és elindult Nero-ék felé. Felálltam és csak csodálkozva néztem ahogy harcol.

- Light, mögötted! – kiáltottam oda neki.

- Nem! – válaszolt mikor rám nézett.

- Heh? – grimaszoltam miközben értetlenkedtem. Mi az hogy „nem”?

- Te mögötted!

Gyorsan abba hagytam a grimaszolást és megfordultam. Abban a pillanatban egy pisztolyt tartottak a fejemhez. Az az alak volt az akit leszúrtam. Azt hittem sikerült megölnöm…

- Itt a vége. – mondta majd nagy durranást hallottam, mire becsuktam a szemem. Félve kinyitottam. Az előttem álló alak összeesett. Végig néztem, ahogy a földre zuhan, majd újra magam elé néztem. Köpni, nyelni nem tudtam.

- Te?! – kiáltottam. Lovelace állt velem szembe egy pisztollyal a kezében.

- Szívesen.

- Miért tetted? – nyögtem ki végül miután homlokon csaptam magam, hogy észhez térjek.

- Most komolyan itt hagytak téged 4 ilyen gyilkossal? – kérdezte miközben elindult felém.

- Nem hagytak itt, én döntöttem úgy maradok. Ez a feladatom, ezért jöttem.

- Én vigyáznék rád. – állt meg előttem, majd egészen közel hajolt hozzám. – csak egy szavadba kerül.

- Tudok vigyázni magamra. – mondtam végül miután elmerengtem a szemein.

- Igen az feltűnt. – mondta majd elsétált mellettem, és beszállt a mögöttünk folyó harcba. Egy darabig csak ámulva néztem őket aztán visszatértem a valóságba, mikor a 3 srác elmenekült.

- Te mit keresel itt? – lökte arrébb Light Lovelace-t.

- Csak erre jártam. – tárta szét a kezeit Lovelace.

Gyorsan odasiettem hozzájuk majd magam sem tudom miért de Lovelace mellkasára tettem a kezem és ránéztem Light-ra.

- És te? Te mit keresel itt?

- Csak erre jártam. – vágta rá egyből, olyan komolyan, hogy majdnem elhittem.

- Ne lopd a hazugságom! – förmedt rá Lovelace.

- Ch… na én lépek. – fordult meg Light.

- Köszönöm! – vettem erőt magamon és mondtam ki végül, mire megállt.

- Nincs mit megköszönnöd. Mondom, csak erre jártam. – válaszolt majd eltűnt a sötétben. Sóhajtottam egyet majd éreztem, hogy valaki hátulról megölel.

- Én elfogadnék ám valamit köszönetképpen. – mondta Lovelace.

- Te nem kapsz. – mosolyodtam el.

- Miért?! – háborodott fel Lovelace.

- Mert ha Ő nem ment meg már neked sem lett volna kit. -  néztem rá vigyorogva.

- Tudtam, hogy meg fog menteni azért nem tettem én. – vont vállat.

- Jó kifogás. – néztem megint magam elé.

- De ettől függetlenül én vagyok a hősöd. – mondta elégedetten majd fejét az enyémnek döntötte. Hirtelen azon kaptam magam, hogy mint egy nyálas pár jobbra ballra dőlünk ölelgetjük egymást. Felébredtem, majd gyorsan levettem magamról a karjait, megfordultam és elé álltam.

- M-m-m-mit művelünk?! – dadogtam miközben teljesen zavarba voltam.

- Ugyan már… - forgatta meg a szemeit Lovelace majd közeledni kezdett felém. Gyorsan elővettem a pisztolyom majd rászegeztem.

- Ne gyere közelebb! – szóltam rá, mire ő megállt.

- Úgysem tudod megtenni. – jelentette ki.

- Teszel egy próbát? – fenyegettem.

- Jézusom… - fordította oldalra a fejét és ámuldozott. Én is odanéztem, hogy mi történt, de nem láttam semmit. Mire visszanéztem Lovelace nem volt sehol…