K(iller)-POP 5.rész - Mindennapok

5.rész

Mindennapok 

2044.05.20

- Reggel –

* Kim *

A Bigbang-nek egész nap fotózása volt, én pedig rohangálhattam jobbra-balra a ruhákkal. Nem egyszerű dolog 5 ember igényét kielégíteni viszonylag rövid időn belül. A B.A.P.-nak és az MBLAQ-nek is ma volt a fotózása. Rengeteg ember volt ott. Szerencsére minden banda kapott saját öltözőt, szóval nem volt gond. Ameddig a B.A.P.-t fotózták, legalább a fiúknak volt idejük egy kicsit pihenni, láttam rajtuk, hogy nagyon fáradtak. Nem is csodálom a tegnap este után. Mindenki falkapta a fejét, mikor valaki kopogott. Vajon ki lehet az? Ennyi idő alatt nem készülhettek el a fotók.

     -        Gyere. – invitáltam be a látogatónkat.

Dara lépett be az ajtón.

     -        Sziasztok. – köszönt hatalmas vigyorral az arcán.

     -        Szia. – köszöntek vissza a többiek.

Dara oda sétált GD-hez és mézes mázos hangon kérdezte tőle.

     -        Mikor végzel? Nem megyünk el vacsorázni?

GD válaszként csak mosolygott és bólintott.

Nagyon utálom ezt a csajt, össze vissza vonaglik, a srácok meg lesik minden szavát.

Nálam akkor telt be a pohár, amikor bele ült GD ölébe és a hajával kezdett játszani. Felálltam és elindultam az ajtó felé.

     -        Hová mész Kim? – érdeklődött Taeyang.

     -        Csak sétálok egyet. – válaszoltam.

     -        De hát hamarosan mi következünk, szükség lesz rád. – mondta TOP.

     -        Vissza érek, nyugi. – mosolyogtam.

Elmentem sétálni és azon gondolkoztam, hogy vajon GD miért jár egy ilyen pláza cicával? Nagyon nem illenek össze. Vagy csak a féltékenység beszél belőlem? Igazából mindegy is, sok mindent úgysem tudok tenni ellene, inkább meg kéne próbálnom elfogadni.

Mikor vissza értem Dara még mindig a stúdióban volt. Mikor a Bigbang fotózása következett, vittem a ruhákat a fiúknak és felhelyeztem rájuk a kiegészítőket. Mikor GD-hez értem egy vinnyogó hang szólalt meg mögöttem.

     -        Hozzá ne érj a pasimhoz! Foglalt. – hordta fent az orrát Dara.

     -        Talán szeretnéd te felöltöztetni? Ez a munkám IQ fighter. – szóltam vissza flegmán.

     -        Ne kötekedj velem, tudod egyáltalán, hogy ki vagyok én? – vinnyogott  tovább.

     -        Sajnos igen. – mormoltam az orrom alatt.

     -        Hagyjátok abba ennek semmi értelme. Mért nem tudtok normálisan kijönni egymással? – szólt ránk TOP.

     -        Topie, láttad, hogy a pasimat fogdossa? – vinnyogott.

     -        Hát ez hülye…- mondtam.

 A hátunk mögött mindenki elkezdett röhögni. Seungri és Daesung egymást támogatták nevetés közben, míg Taeyang a falnak támaszkodva kuncogott.

    -        Nevessetek csak… - duzzogott Dara.

    -        Nem kezdhetnénk el végre? – duzzogott GD, majd kikapta a kezemből a nyakláncot és felvette.

Mindenki abba hagyta a nevetést, és végre elkészültek. Csak tudnám, hogy hol van Nicole. Mindig képes lemaradni a legviccesebb jelenetekről és a végén még ő van megsértődve.

* Nicole *

A plafont bámultam. Nem volt kedvem felkelni. Végig a tegnap estén gondolkoztam és újra meg újra lejátszottam a fejembe a jelenetet.

 Light neki nyomott falnak. Miután Kim elment valahogy kiszabadultam a szorításából és verekedni kezdtünk. Nehezemre esett tartani vele a lépést. Gyors volt, erős és kiszámíthatatlan. Néhány helyen még most is fáj ahol megütött nem is kicsit. Aztán hátulról lefogott és a karjával egyre erősebben nyomta a torkom. Próbáltam elvenni onnan a karját, de nem voltam hozzá elég erős. Aztán hirtelen elengedtem én meg gyorsan tettem előre pár lépést majd lehajoltam és köhögni kezdtem. Azt hittem megfulladok. Mikor ránéztem miközben köhögtem, kissé lepetten állt és bámult. Felé indultam, hogy megüssem, de elkaptam a kezem. Csak álltunk egymással szembe, majd lassan elengedett és odahajolt hozzám.

- Téged ismerlek. – suttogta a fülembe, majd a zsebébe nyúlt és átadta a pendrive-ot. Ezután érkeztek meg Kim-ék és Lovelace.
* Téged ismerlek * hangozott a fejemben. Mégis ki a frász lehet Light?

Aznap a Big Bang-nek fotózása volt pár az MBLAQ-el és a B.A.P.-vel. Sétálgattam ide-oda miközben a B.A.P.-s srácokat fotózták.

- Csillagom! – szólalt meg valaki a hátam mögül. Felismertem a hangját. Homlokon csaptam magam majd megfordultam.

- Remélem, rád szakad a mennyezet. – mondtam unottan Mir-nek.

- Hasonló jókat. – mosolygott.

- Ch… gyökér. – grimaszoltam.

- Nem vagy ám te olyan nagy szám, mint amilyennek hiszed magad. – szólt utánam miközben fordultam el tőle. A fordulásom közepén megálltam, egy darabig úgy maradtam, majd ökölbe szorítottam a kezem és visszafordultam.

- Miért te azt hiszed, hogy annyira menő vagy? – kiabáltam a képébe.

- Dehogyis. Tudom. – vágott önelégült mosolyt.

- Hát rosszul tudod drágám. Látom még senki mondta meg neked az igazat, hogy még egy görénnyel is szívesebben beszélgetnének, mint veled. mosolyogtam.

- Szívem, azt sem tudod, miről beszélsz. – vigyorgott önelégülten.

- Szeretnéd. – mondtam flegmán miközben csípőre tettem a kezem.

- Nem inkább te szeretnéd, ha szeretnélek. – egózott.

- Ch.. – nevettem el magam. – Te lennél az utolsó, akitől azt kérném, hogy szeressen.

- Utolsókból lesznek az elsők. – vágott vissza majd vállat vont.

Dühös lettem azt hittem mindjárt megfojtom.

- Utállak! – ordítottam a képébe majd megfordultam és elmentem.

- Én is szeretlek! – kiabált utánam nagy boldogan.

- Hogy csapna el a villamos egy őszi hétfőn! – morogtam magamban.

Mir és én már a legelső perctől folyton veszekedtünk. Folyton egymás agyára megyünk, de legtöbbször inkább csak ő az enyémre. Még sose tudtunk normálisan beszélgetni. Sokszor a hajamat tépve menekülnék előle csak, hogy ne lássam azt az önelégült vigyort a képén miközben az idegeimre megy. Hihetetlen egy alak…